Góg Anikó: látom, hogy ebből az egészből érték teremtődik

Mióta kísér az életedben a versenyszintű sport?

Mióta az eszemet tudom, sportolok. Egy vidéki kisvárosban, Orosházán születtem mindenféle kis ékszerdobozra jellemző természeti adottsággal, és rekreációs sportot űző szülőkkel voltam megáldva. Egészségmegőrzésből példát mutattak, amikor lehetett, elvittek magukkal sportolni. Mint egy kiscsikó, lábatlankodtam körülöttük sokat, de mindig mozogtam.

Emiatt sportteljesítményben ügyesebb voltam a többieknél az iskolában, ami sikerélményeket szült. Állóképességi sportágakban kiemelkedő voltam a korosztályomban. Ez katalizálta, hogy mindenféle sporteseményre menjek, és innen egyenes út vezetett a versenysport felé. Megyei triatlon versenyen indultam egy olyan időszakban, amikor nehezítő körülményként nem volt edző, télen pedig nem volt uszoda a felkészüléshez. Ami a sikerhez kellett, az a makacsság és a kitartás volt.

Később olimpikon lettem, és hogy nem lettem olimpiai bajnok, azt nem kudarcként éltem meg, és ez egy megnyugtató érzés volt. Könnyű szívvel tudtam elengedni.

Mikor jött el az életedben az a pont, amikor vállalkozásba fogtál?

Számomra harmonikusan történt a váltás, amikor nem sportoló akartam lenni, akkor edzővé akartam válni, és az is lettem. Napi 8 óra sport volt kezdetben a rutinomban, aztán már csak 6, és 2 órát edzősködtem, majd 4-et, és fokozatosan átvette a helyet a mentorálás, mások segítése. Szerencsére bennem nem volt pályaválasztási válság, nem kellett döntenem, milyen civil pályát válasszak, teljes bizonyosság volt bennem a sportszakmai pályaválasztás mellett, adott volt az edzőség. Kezdettől éreztem, hogy van ebben keresnivalóm, és meg is találtam benne a helyem, mert beigazolódott, hogy képes vagyok edzőként is értéket teremteni.

Gyerkőcökkel milyenek a vállalkozói mindennapok?

Szerencsére ebben a szakmában rugalmasan tudom beosztani az időm, és kiegyensúlyozottnak érzem magam. Két lányom van, a vállalkozói létet én könnyen hozzá tudom fésülni az anyasághoz. Napközben ők iskolában és bölcsiben vannak, aztán fél négytől már minden együtt megy tovább. Egészséges, mozgásgazdag életük van.

Gyermeket nevelsz, sportolsz, trénerkedsz, könyvet írsz, képzed magad, online edzésterveket és hatalmas mennyiségű edzős videót készítesz. Mindeközben szarkasztikus humorú kontentek is kerülnek ki a kezeid közül, és szemmel láthatóan élvezed az életet. Hogyan menedzseled mindezt?

Amikor a saját edzésem végzem, akkor tartalmat is gyártok egyben, és az online edzéssel még szabadabb, ráadásul hatékonyabb is vagyok. A social media jelenlét nagyon organikus - aki szereti a bisát (Back In Shape Again, vagyis kerülj ismét formába - a szerk.), az látja, hogy a kontent nem megmímelt, hanem a sajátom. A fő profilom, hogy edző vagyok, de a humor miatt külön öröm, hogy sokaknak irányul a figyelme a sportra.

Edzőként nem tudtam volna akkora nézettséget generálni, Mint Krézivel, a humoros oldalammal és a sztorijaival. Ha bármilyen irányból az egészséges életmódra tudom terelni az emberek figyelmét, az szerintem jó. Én csak azt mutatom meg, én hogyan vélekedem a sportról, ezután mindenki maga dönt arról, hogy tud-e ezzel azonosulni, és elvisz-e ebből valamit. Aztán jönnek a sikersztorik, látom, hogy ebből az egészből érték teremtődik.

Mi volt a legnagyobb hullámvölgyed eddig a vállalkozásodban?

Én is éltem meg krízist, illetve az adminisztrációs felelősség, amiben nem vagyok erős - befizetések, kifizetések, döntés váltásokkor, ezeket mindig inkább kiszervezem, arra bízom, aki szívesen és jól megcsinálja, nekem pedig megmarad az időm. Mindenki csinálja azt, amihez ért, én ebben hiszek, de azért fontos, hogy átlássuk a dolgainkat. Szerintem hálás lenne a közoktatásba vinni, hogy gazdasági, pénzügyi jártasságot szerezzünk, hiszen ez az élet szerves része, és nagy segítség lenne.

Van olyan ember, aki különösen inspirál téged?

Nincsenek idoljaim. Bárki inspirál, főleg az olyan, akiben az életigenlés és az életöröm benne van. Jó, amikor olyan emberek vannak a közelemben, akik kitartóak és nincs előttük lehetetlen (például a nemrég posztolt kerekesszékes lány, aki sportol), ezeket az embereket borzasztóan becsülöm.

Ha azt mondom, siker, te azt mondod…

Hogy boldog vagy. A mi leszel, ha nagy leszel kérdésre is az a leghelyesebb válasz, hogy legyél boldog. Viszonylag kevéssel megelégszem, nincs bennem az a törtetés, hogy még többet, még nagyobbat akarjak. Ez egy nagyon hálás tulajdonság, a biztonságon túl nem a materiális javak felhalmozása hajt, és ezt is sikernek könyvelem el.

Mit tanácsolsz a vállalkozáson gondolkodó nőknek?

Nem a vállalkozási formát kell először megtalálni, hanem a szakmai elhivatottságot, ami mellett el tudnak köteleződni. Ne abba haljunk bele, hogy gazdaságilag profitábilis legyen a meló, először terveket kell kovácsolni, és utána hozzon a fa gyümölcsöt. Mérlegeljük, hogy jók vagyunk-e a szakmában, ezt megfizetik-e, ennek van-e hasznossága, a legunalmasabb részét is élvezzük-e a folyamatainknak. Tehát beletesszük a munkát, aztán ez pár év múlva biztosan meg fog térülni. Ha ez a folyamat megszületik, nem lesz kérdés, hogy ezt vállalkozásba öntse-e az ember vagy ne.